Igazságtalanság!!!

Ime, mar megint vizsgaidoszak!
Sokan mondjak, hogy addig jo az elet, mig az ember tanul, es mikor dolgozik akkor sokszor vissza sirja mindenki a sulis idoszakokat. Hat en speci alig varom, hogy megszabadujak az egyetemi evektol, de leginkabb a szobatarsaktol, azoktol, akiket nem en valasztottam.
Minden evben olyan nagy szerencsem volt, kiveve az elso, hogy nagyon szarhaziak voltak, tisztelet a kivetel, es bocsanat a kifejezesert. Orokke, mikor egy erdekes tantargybol van vizsgam es erdekelne is a tem, orokke akkor pofatlan mindenki, es hiaba szolt az ember, mint a falra hanyt borsoo. Mar sokszor ertelmet sem latom a tanulasnak. Legszivesebben kilonem a netet, hogy legyen csend.
A masik erdekes dolog a jelenlegi "draga szobatarsaimmal " kapcsolatban, hogy evkozben meg a tyukok elott elultek, es kerdezes nelkul oltottak villanyt, semmi gond nem volt a modszerrel addig, mig nem kezdtem el projektezni, es mikor az agy tele van pairokkal, es szamolsz mint orult, es hirtelen csak a geped vilagit, es meg kintrol sem tud belopozni egy kis fenysugar, mert felnek, hogy a csillagok meglassak, hogy becsukott szemmel alusznak. Jaj szegenyek. Falra tudnek maszni toluk. Es raadasul most meg az sem segit, hogy irkalok a gondocskamrol.
Jaj mi lesz igy a jovommel, az almommal? Neztem egy jo lelkitamaszos filmet, de most az sem segit, hiaba gondolok ra. Lassan kezdem elfogadni, hogy az elet velem csak mostohan tud banni, es sose fog mosolygosabb lenni.
Tanuloba menni nem lehet, mert ott megint zaj es telthaz van. Most ket remenyem van. Az egyik, hogy aludni fognak, vagy elvagjak oket es tanulni kezdenek mint valami konyvmolyok, amit ketlek, a masik dolog, hogy relax-os zenet hallgatok, de ezzel a modszerrel csak egy a baj. Most olyan az anyagom, hogy zenevel nem tudom tanulni, meg olvasni sem, es raadasul holnap van a vizsga. Raadaskepp bedrogaltam magam (erdzsd: kave+cola+csoki) es aludni sem tudok, es meg van kemeny 150 oldalam hatra.
HA tulelem a hetet es meg egy dolgozatot is sikerul eladjak, es nem lesz "bili kiborulas" akkor a vizsgaidoszakot kihuzom valahogy kitores nelkul, de nem fuzok nagy remenyekethozza.
Kezd minden osszegyulni megont es az nagyon nem jo. A kibeszelessel meg az a baj, jelen pillanatban, hogy aki megertene es meghallgatna, annak is megvannak a maga problemai, es ha osszehasonlitjuk, akkor en inkabb hallgatok vele, mert ezek csak pillanatnyi gondok. Ahogy jonnek, ugy mennek is, mint nekem most az ihletem es az idom.
A fejlemenyek a kovetkezo ihlet allkalmaval.

:D

Gödöllő

HMmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm.....

Hol is kezdjem, nem tom. Talán ott, hogy már régebb írtam volt, hogy nagy változások lesznek az életemben. Na az most megtörtént pár hete. Sikerült egy félévre kiszabadulak az országomból.
Ösztöndíj útján egy félévet külföldön tanulok. Egy baj van az egésszel. Távol vagyok mindenkitől, és ráadásul körül vagyok véve egy rakás törökkel. Nem olyan rossz az egész de azért valamilyen szinten tartózkodom tőlük. Nem csoda, mert a szobatarsam, aki török, az egyik nap beszélgetett az egyik haverjával és az a bizonyos személy webkamerán keresztül meglátott és belémszeretett, de komolyn. Na ez már fáj. Szerintem ez már egy kicsit nem normális dolog tőle. Most mar komolyan elgondolkottato, hogy kivel miről beszélget az ember.
Ezeket az aprósgokat leszámolva egész jó. Jól lehet itt mindenkivel bulizni, szórakozni, beszélgetni, és ugyanakkor tanulni is.
A tanulásról is illene néhany szót megemlíteni. Nos, a suli az hatalmas. kész labirintus volt az elején. 3napomba telt, míg indent megkaptam, de azt is csak segítséggel. A termek azok eléggé fel vannak szerelve, nem azt mondom, hogy a legmodernebb dolgokkal, de jől fel vannak szerelve. És ahogy megfigyeltem inkább az eszközökre, meg pályázatokra fordítják az "energiájukat". Ami szerintem egy jó dolog, mert nem a látszatra mennek, hanem a belső értékekre. És látszik is, mert a tanárok is jól, nem is, nagyon jól felkészültek, talán egy kis probléma az anyagleadásával van, mint minden tanárnaál, na de ez most mellékes.
A diákok, azok úgy középszintig veszik komolyan a sulit, viszont a diákéletet azt komolyan veszik. Ez alatt értem a bulizást, a züllést, az ismerkedést.
Szóval mindenki és minden nagyon jó és vagány meg laza, de a vizsgaidőszakban mindenki tanul, és komolyan veszi a dolgokat, na de viszont ez a tanároknak nem tetszik, mert gyorsant mindent "magukba szívnak" a diákok, és utana csak elszorva valami emlékfoszlány marad meg.
Szóval a végső következtetés az, hogy aki egyszer teheti minden alkalmat ragadjon meg, hogy utazhasson és. hogy új emberekkel, kultúrákkal, nyelvekkel ismerkedhessen meg.
Legyetek jók!

Szülinap!!!

Milyen szép nap tud lenni, mikor másnak eszébe jutunk. Az embert olyankor elönti a szeretet, béke, boldogság.
Igy voltam én is ebben az évben. Az volt a legnagyobb kivánságom az idén a szülinapommal kapcsolatban, hogy legyen csende, meglepetés mentes. Csodák csodájára, teljesült a kivánságom. De itt még nincs vége. Jött a következő nap, és akkor a telefonom, mintha megkergült volna folyonosan csengett. (Nem szabad elfelejtsem azokot sem, akik a nagy napon megtiszteltek azzal, hogy osztoztak az örömömben, és akiknek eszébe juttam.) Jöttek a külömbnél külömb köszöntők, ami meglepett, az az igazság.
Tetőzve a dolgokat, a kórus pár nap múlva ismét felejthetetlen emléket ajándekozott nekem, de az az igazság, hogy mikor beléptem a kórusba, még egy hónapja nem voltam tag, és mikor elkezték énekelni nekem az "élzen soká"-t, első gondolatom az volt, hogy kinek lehet még szülinapja, pont ma. Aztán egy kis segitséggel (árulkodó jelekkel) rájöttem, hogy neke szól az egész. A kórus mikor felcsendült, ráadasul négy szólamban énekelve, na arra lehetett mondani, hogy az fenomenális volt. Azt hiszem az volt életem legszebb ajándéka a szobatársamnak, és a kórusnak.
KÖSZÖNÖM!!!
Kivánom, hogy minden szükinapos legalább egyszer az életben éljen át egy ilyen csodálatos napot (olyant amilyent eltervez, de viszont később ámul és bámul mindenen, hogy ez igen, ez ténzleg nekem szól).
Legyetek jóóóóóóóók, mert én rossz leszek! :D

még egy kicsi

Még egy kicsi és valtozik egy kicsit az életem, remélem jó irényba, persz a kapu nyillásától már csak néhány lap választ el, amivel még meg kell birkózni.
:D
Ha kinyílik a kapu, akkor csak az idő lesz az utban, de szerencsére az mulando, mind minden más, sajnos.
Sajnos semmi sem örök, de az élet a változásokból áll, és a sorsot el kell fogadni, minden áron, és soha nem szabad küzdeni ellene.
hüha, ez egy kicsit turmix lett, de nekem pont ígx tetszik az egész, és azt hiszem ezzelaz egy tulajdonsággal tűnök ki csak a tömegbol, hogy nem fogalmazok, gondolkodok, írok folyonosan. Vagy nem is akarok? Őszinten, nem is nagyon foglalkozom ezzel, en így erzem jol magam, így egy kicsit szabadnak, egyénine, függetlennek erzem magam, ami nagyon jó.
Remélem mindenkinek van ilyen érzése, mert ha van, akkor nagyon jó neki :D
na kész vége a mesének. Irhatna més is egy kicsit az életeről, hogy ne egyek egyedül, aki viszonylag szabadon beszél az érzéseiről, gondolatairól.
Ez jobb mint az agytúrkász!!!
:P :D

Meglepetések!

Az élet tele van jó és rossz meglepetésekkel.
Ez a rejtéjesség néha jól jön, de sokszor okoz kellemetlenségeket. Sokszor a holnap rejtéje jelenti az életet, sokszor meg a következő pillanat is okozhat kellemetlen megleperéseket, de ilyenkor lépnek be a képbe a barátok, a jótanácsok, a támogatások, és már is el van felejtve a bosszúság.
Ezek a bizonyos rejtéjek pillanatok allatt tesznek tönkre életeket, tipornak sárba álmokat, és ha nincs senki aki egy kis biztos pontot bisztosítson, akkor végleg a mélyben maradunk, kiútak nélkül. Nem hiába tartja a mondás, hogy az igaz barát a bajban ismerszik meg.
És milyen igaz.
A legtöbb ember a problemák, gondok, akadájok elől elbújik, megfutamodik, de az igaz barát az nem torpan meg, hanem marad, kockásztat mindent, ha kell, de akkor is marad.
Milyen szép az, hogy marad.
Az igaz, hogy néha elviselhetetlenek a jó barátok is, de a bajban mégis ott vannak, mikor szükség van rajuk. És a legtöbb ember az ilyen baratokon lepődik meg, hisz legtöbbször olyan személyre számithatunk, támaszkodhatunk, akire nem is számitunk.
Szerintem már mindenki átesett hasonló pillanatokon.
Ilyen élményben volt részem, csakhogy én segitettem valakin az egyetemen. Szerintem egy kicsit meglepődött mikor én mentem a segitségére, és nem a "legjobb" barátnője. Én ettől büszkébb nem lettem, inkább boldogabb, hisz segithettem valakin, aki bajnan volt, és nekem ez is elég.
Egy jó tanács: nézetek körül, és ne forditsatok hátat annak aki a segitségetekre szorul, mert talán holnap neked lesz szükséged segitségre, és bisztos nagyon boldog leszel, ha valaki válhuzogatás nélkül segit majd rajtad.
Figyejünk egymásra, gyerekek!!!

El vagyok magamban mint a befottes uveg!!!